Aprilis 28, 2025
A figyelemzavar mögött sokféle ok húzódhat: lehet unalom, túlzott elvárás, vagy akár rejtett tanulási nehézség is. Érdemes nyíltan beszélgetni a gyerekkel, és ha szükséges, szakember segítségét kérni a háttér feltárásához.
Szinte minden szülő megtapasztalja azt a pillanatot, amikor az iskolából hazaérkező gyermekéről kiderül, hogy az órákon rendszeresen elkalandozik, nem figyel a tananyagra, vagy állandóan mással foglalkozik. Ez különösen aggasztó lehet, ha mindez kihat a jegyekre, a tanárok visszajelzéseire vagy akár a gyermek önbizalmára is.
Fontos azonban megértenünk: a figyelem hiánya nem mindig rosszindulatból vagy érdektelenségből fakad. A háttérben számos tényező állhat - biológiai, pszichológiai és környezeti egyaránt. A megoldás pedig nem a szigor vagy a büntetés, hanem a megértés, támogatás és a személyre szabott segítség.
Az egyik legismertebb és leggyakoribb ok, ami a gyermek iskolai figyelmét befolyásolhatja, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, azaz az ADHD. Ez a neurobiológiai állapot nem csupán a mozgékonyságban és nyugtalanságban nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a gyermek nehezen tudja fókuszálni a figyelmét egyetlen dologra.
Elkalandozik, sokszor megszólal akkor is, amikor nem kellene, elfelejt dolgokat, vagy be sem kapcsolódik az órába. Ezek a viselkedések nem feltétlenül „rosszaság” jelei, hanem annak tünetei, hogy az idegrendszer másként működik.
A megfelelő szakmai diagnózis és támogatás azonban óriási változást hozhat a gyermek iskolai életében - akár fejlesztő foglalkozásokkal, akár speciális tanulássegítő technikákkal.
Nemcsak a belső, hanem a külső tényezők is komoly hatással lehetnek a figyelemre. Egy zsúfolt, zajos, ingergazdag osztályterem, ahol a gyerekek állandóan beszélnek, jönnek-mennek, vagy a terem fizikai kialakítása nem kedvez a fókuszálásnak, minden gyermek számára megterhelő, de különösen azoknak, akik érzékenyebbek a környezeti ingerekre.
Ha a gyermek nem érzi magát biztonságban, kényelmesen vagy elfogadva ebben a térben, akkor a figyelme automatikusan máshová terelődik – akár befelé, akár kifelé.
Sok esetben a figyelemzavar mögött nem diagnosztizálható állapot, hanem érzelmi probléma áll. A gyermek otthon vagy a kortársai között megélt nehézségei - szülők közti konfliktus, válás, iskolai zaklatás, barátságok felbomlása - mind-mind lekötik a gondolatait. Ilyenkor nem arról van szó, hogy nem akar figyelni, hanem arról, hogy nem tud. A gondolatai máshol járnak, a lelke fáradt vagy épp túlterhelt.
Érdemes ilyenkor nemcsak a tanulmányi teljesítményt nézni, hanem azt is, hogyan érzi magát a gyermek a bőrében, mit él át nap mint nap az iskolában és otthon.
Olykor a figyelem látszólagos hiánya mögött tanulási zavar húzódik meg. Egy gyermek, aki például diszlexiás vagy diszkalkuliás, gyakran érezheti úgy, hogy nem tud lépést tartani a többiekkel. Ennek következménye lehet, hogy „kikapcsol”, nem figyel, unatkozik – vagy épp frusztrált lesz.
Ilyen helyzetben az a legfontosabb, hogy ne a viselkedésre reagáljunk csupán, hanem keressük meg az okokat. A megfelelő szakértői vizsgálat és fejlesztés segíthet abban, hogy a gyermek újra kompetensnek érezze magát az iskolai környezetben.
Amikor a figyelemzavar már tartós és látványos, érdemes szakemberhez fordulni. Egy gyermekpszichológus vagy fejlesztő pedagógus nemcsak az okok feltárásában segíthet, hanem abban is, hogy a gyermekhez illeszkedő stratégiákat tanítsunk neki.
Ha felmerül az ADHD gyanúja, a megfelelő diagnózis kulcsfontosságú lehet. Az együttműködés a szakemberekkel hosszú távon tehermentesíti a szülőt, a tanárt és legfőképp magát a gyermeket.
A figyelem javítása nem csupán az iskolai falak között történik. Otthon is rengeteget tehetünk érte, ha kialakítunk egy nyugodt, átlátható és strukturált környezetet. Fontos a rendszeresség, a jól követhető napirend, és az is, hogy legyen külön tanulósarok, ahol a gyermek nyugodtan koncentrálhat.
Segíthetünk neki időbeosztásban, priorizálásban, de közben ne felejtsük el, hogy a pihenés is legalább olyan fontos, mint a tanulás. Egy kipihent agy sokkal könnyebben figyel.
A szülő-tanár kapcsolat kulcsszerepet játszik a gyermek fejlődésében. Ha gyermekünk figyelmi nehézségekkel küzd, érdemes rendszeresen egyeztetni a pedagógusokkal arról, hogy ők mit tapasztalnak, milyen módszerek működnek, és hogyan lehetne együtt támogatni a gyermeket. Egy segítő, rugalmas tanár sokat javíthat a gyermek hozzáállásán, míg egy kritikus, türelmetlen pedagógus tovább ronthatja a helyzetet.
A gyermek figyelmi képessége szorosan összefügg fizikai állapotával. Az elegendő és pihentető alvás, a megfelelő táplálkozás, a rendszeres mozgás: mind hozzájárulnak ahhoz, hogy agya friss és terhelhető legyen.
Különösen fontos ez a fejlődésben lévő idegrendszer számára. Ügyeljünk rá, hogy gyermekünk ne legyen túlterhelve, jusson ideje játszani, mozogni, szabadon lenni, ez nem időpocsékolás, hanem a koncentráció alapfeltétele.
A figyelmi problémák mögött sokszor szociális nehézségek is meghúzódnak. Ha egy gyermek nem találja meg a helyét az osztályban, nem érzi magát elfogadva, vagy nincs egy barátja sem, akkor ez kihat a tanuláshoz való viszonyára is.
Segíthet, ha támogatjuk abban, hogy barátokat szerezzen, csoportos tevékenységekben vegyen részt, fejlessze érzelmi intelligenciáját.
Az önbizalom erősítése gyakran az egyik leghatékonyabb eszköz a figyelem javítására.
Minden gyermek más, és minden figyelmi nehézség mögött egyedi történet húzódik. Szülőként a legfontosabb, amit tehetünk, hogy türelemmel, megértéssel és szeretettel fordulunk feléjük.
A cél nem csupán az, hogy „jobban teljesítsen” az iskolában, hanem hogy kiegyensúlyozott, boldog és önazonos felnőtté váljon. Ehhez pedig nemcsak jó jegyekre, hanem elfogadásra, támogatásra és valódi kapcsolatokra van szüksége, otthon és az iskolában egyaránt.
Iskolánkba a jelentkezés folyamatos.
